Lakatos György (fagott) és a Concerto Armonico együttes koncertje a Budapest Music Centerben, február 12-én.
Már maga az épület is csodálatos élmény, egy felújított, átalakított ház a Mátyás utcában, először jártam itt. A koncertterem két emelet összenyitásával alakították ki: magas, izgalmas tér, lecsupaszított, rusztikus téglafalakkal, jó akusztikával, korszerű világítástechnikával. Az intézmény neve szerintem baklövés: ha magyarosan mondom, bunkón hangzik, ha angolosan, akkor meg nagyképűen.
Vivaldi meg különösen jól jött így a tél végi ködös, kissé depresszióra hajló időben: szépség, könnyedség, harmónia... Nagyon kellemes koncert volt, nem kellett megfeszülni. A fagott és a zenekar igazi élmény, és mivel van egy egyes a cím végén, azt gondolom, folytatás is lesz.
Az "Árvaházi koncertek" címet - ha jól értelmeztem - Lakatos György adta, azokból a versenydarabokból adtak elő, amelyeket egy firenzei árvaház zenetanáraként és karmestereként írt Vivaldi.
Az árvaházak valójában leányneveldék voltak: „Párizsból magammal hoztam az ottaniak előítéletét az olasz zene iránt, de a természet megáldott azzal az érzékeny ízléssel, amely lerontja az előítéletet. Nemsokára olyan szenvedélyre gyújtott az olasz muzsika, aminőt mindazokban ébreszt, akik megítélésére képesek. A barkarolák hallgatása közben úgy éreztem, idáig még nem is hallottam énekszót, s hamarosan annyira belebolondultam az operába, hogy bosszantott a fecsegés, falatozás és kártyázás a páholyokban, amikor csak hallgatni szerettem volna… Ízlésem szerint az operának is fölötte álló muzsika, amelynek nincs párja sem Itáliában, se egyebütt a világon, a scuolák zenéje. A scuolák jótékony intézmények, céljuk: vagyontalan leányok fölnevelése, akiknek aztán a köztársaság hozományt ad, hogy vagy férjhez menjenek, vagy kolostorba. A leányokban kiművelt tehetségek közül első a zene. A négy csuola templomában minden vasárnap vecsernye közben motettákat adnak elő nagy kórussal és nagy zenekarral; a szereplők pedig rácsos emelvényen elhelyezkedő fiatal leányok, akik közül a legidősebb sincs húszesztendős. Elképzelni sem tudok ennél a muzsikánál édesebbet és megindítóbbat: a művészet gazdagsága, az énekekben megnyilatkozó választékos ízlés, a hangok szépsége, az előadás pontossága – minden közrejátszik ezekben a csodálatos hangversenyekben, hogy olyan hatást keltsenek, amely ugyan kétségtelenül nem illik a helyhez, de férfiszív érintetlen nem maradhat tőle… A templom mindig megtelt a művészet barátaival, még az operaénekesek eljártak énekbeli ízlést tanulni ezektől a kiváló mintaképektől.” Rousseau: Vallomások
VálaszTörlés